Na. Ma voltunk vízuminterjún. Hááát, bizony úgy néz ki, hogy nem fogunk vízumot kapni.

A szokásos eljárás az, hogy ott helyben megmondják mi a pálya, ehhez képest velünk azt közölték, hogy egy héten belül értesítenek. Érdekes, hogy előtte mindenki azt mondta, hogy a Pasinak nem lesz parája, de velem szívózni fognak, ehhez képest pont fordítva volt.

 

Mondjuk én több papírt vittem, mármint vastagabb paksamétát, meg angolul írt a főnököm szívhez szóló levélkét, és ráadásul (erre később jöttem rá), az amerikai követség előfizetőnk, úgyhogy ismeri a céget, illetve legalább a nevét.

 

A Pasi cégét (ami úgy kétszázszor nagyobb, mint mi) viszont nem ismerte az officer, aki ráadásul élénken érdeklődött, hogy mennyit keres a Pasi, az havi vagy éves, bruttó vagy nettó, és persze mindezt a kábé hatvan ember színe előtt aki abban a 20 négyzetméteres helyiségben várt rajtunk kívül.

 

Tisztán látszott, hogy valami baromira nem tetszik neki, de végül is nem mondta rögtön azt, hogy menjünk a rákba. Kíváncsi vagyok, hogy pl azt megcsinálják-e, hogy csak az egyikünk kap vízumot. Amikor is nyilván nem megyünk sehova.

Nobody expects the Spanish inquisition.