Lehet, hogy a háború mindig együttjár fölösleges kegyetlenséggel. Nem tudom eldönteni. Lehet, hogy a győztes katonák mindig megalázzák a veszteseket.

Tegnap megnéztem a CNN-n Scott McClellen fehérházi szóvivő sajtótájékoztatóját az irai foglyok kínzásáról. Ehhez képest mi el vagyunk kényeztetve, de komolyan.

Ha olyan kérdést kapott, ami nem tetszett neki (márpedig csak olyat kapott), még a felénél közbevágott, hogy "I wont answer that, go on, David" vagy "Skip it, go on, Jeff", vagy "this is speculation, go on, Mike". És őrületes tempóban szólította a riportereket, de igazándiból nem válaszolt senkinek, és ráadásul mikrofonja csak neki volt, simán belefojtotta a szót a kérdezőbe.

Közben meg azon álmélkodom, hogy azért az mégis csak egy normálisabb demokrácia, ugyanis John Kerry, a demokrata elnökjelölt NEM próbál meg politikai tőkét kovácsolni magának a botrányból, holott megtehetné, választási kampány van. Tulajdonképpen összesen annyit mondott, hogy a kormány válasza "lassú és nem megfelelő" volt, és hozzátette, hogy ez az ügy sokkal több kárt okozhat, mint amennyi a közvetlen hatásából következne.

Néztem okos elemzőket, akik azt mondták, hogy vissza is ütne, ha Kerry ezt megpróbálná kihasználni, mert minden amerikai szégyelli magát, hiszen ami történt, az alapvető elveiket taposta sárba. Ez ott nem olyan kérdés, amit egy kampányban használni lehet.

Vajon nálunk tanúsítana-e bármelyik nagy párt ilyen önmérsékletet?