Először is: elmentünk a Millenárisra, ahonnan a visszaszámláló órát előző este átvitték a hősök terére. Logikus, ha már ott állt vagy 500 napig, miért is maradna ott a csatlakozáskor. Így aztán persze nem fényképeztük le a nullát, illetve nagyjából semmit, ami a pillanatra magára utalna, ilyen ugyanis nem volt.
Azért fotóztunk pár képet, mert a hely jól nézett ki, raypainting mindenhol, séta közben mozgott a lábunk alatt a föld, meglehetős fless volt, tántorogtunk, mint a tengerészek szárazföldön, az egy hónap szünet után elég nagyot ütött a spangli, és volt egy torony is, ahol ingyen piát osztottak, ha mondtuk, hogy a dánielpistitkeressük. Mondtuk.

Ez az egész millenárisos műsor iszonyúan cikis volt, ilyen megasztáros nyomikkal, nem sajnálom, hogy egy percet sem láttam az egészből, nem voltak valami meggyőzőek. Két nyálas szar szám között legalább tartottak fél perc szünetet éjfélkor, hogy aztán újrakezdjék a nyávogást, mintha mi sem történt volna. Szerintem egy himnusz+örömóda elfért volna, de ha nem, hát nem.
Éjfél után S ránknézett, és csak annyit mondott: na jó, ti menjetek haza dugni. Lehet-e szebben indítani az EUs létet? Na ugye.