Megvan a repülőjegyünk, most már eléggé biztos, hogy tényleg megyünk NewYorkba. Alig várom, már egy éve, hogy nem láttam a Makit, és nagyon hiányzik. Maki japán születésű, az USÁban nőtt föl, azután meg hozzáment egy magyar pasihoz (akit szintén imádok). Egyébként pedig csellószakon diplomázott, és valami csodálatos, elképesztő tehetsége van a kajához.

 

Amíg itt laktak, rengetegszer kajáltam náluk, és már alig várom, hogy megint Makikaját egyek.

Bár, amióta dolgozik (chef egy nagyon elegáns japán étteremben, ami annyira drága, hogy csak kívülről nézzük majd meg:), nem biztos, hogy annyira lelkesen főz otthon is.

De persze akkor is nagyon szeretjük, ha egyáltalán nem főz.