Évek óta képtelen vagyok eldönteni, vajon mennyire szelektálhat az újságíró/szerkesztő, ha nyilvánvaló baromságokról van szó.

Mondok egy példát:

Mingyá lesz Mol nyilvános kibocsátás, ahol az állami csomagból eladnak kb 13 százalékot. Kis- és intézményi befektetőknek, szakmaiak kizárva. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a tulajdonosok közé csak olyan kerülhet be, aki nem ért a dologhoz, vagyis a céget továbbra is a menedzsment vezeti, nem lehet olyan új tulajdonos, aki valaki az iparágban. Ez afféle védelmi intézkedés, hogy senki ne rabolhasson rá a Molra.
Erre a Fidesz kiad egy közleményt, amely szerint "veszélybe kerülhet az ország energiaellátása".

Én történetesen tudom, hogy ez egy irgalmatlan baromság.
De vajon megtehetem-e, hogy akkora hülyeségnek nyilvánítom, amivel nem foglalkozom a cikkben. (Én mondjuk pont meg, mert szerencsére szigorúan gazdasággal foglalkozunk, és nem közlünk politikai kommenteket) De egyébként megtehetném-e?

Ha ezt nem tehetem meg, előáll az a helyzet, hogy egy egész csomó ember be fog parázni, mert nem értenek hozzá, és szeretnek hinni a fidesznek.

Esetleg megkérdezek néhány elemzőt, akik nyilván tudják, hogy ez egy baromság. Ekkor viszont azok, akik szeretnek hinni a fidesznek, úgysem fognak hinni az elemzőknek, mert azok is kapitalista komcsik.

Tényleg nem tudom a választ.

Ted, a főnököm azon az állásponton van, hogy minden véleménynek teret kell adni, és döntsön az olvasó.
Annak ellenére, hogy ez így történik, én személy szerint nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden olvasó (legalábbis elég sok olvasó) elég tájékozott ahhoz, hogy megalapozott véleményt alkothasson, pláne politikai össztűz közepette.

Vajon jogában áll-e bárkinek megvédeni az embereket a veszélyesen demagóg nézetektől? (Nyilván nem, vö sajtó- és szólásszabadság)
És ha nem, vajon felelős lesz-e bárki a demagógiával megvezetett emberek őrültségeiért?