Tudom, hogy az autó arra való, hogy A-ból B-be jusson vele az ember, és
tudom, hogy erre a célra egy trabant, vagy egy egyliteres opel corsa éppúgy megfelel (már persze, ha A és B elég közel van egymáshoz), mint egy subaru impreza WRX, de
Az emocionális:
én mégis rengeteg sok autót fogok venni a lottó ötösből. (Lotus Elise, Lexus terepjáró, valami irdatlan nagy luxusbatár, most itt tartunk a listával)
Hétvégén nálunk járt a Speedster, ami valószínűleg a létező legnagyobb autóipari baromságok egyike. De micsoda mulatság!!!
Az ember teljesen öncélúan a gázra lépked, csak hogy érezze a gyorsulást, és hülyén visongat, mint óvódás a hullámvasúton, és közben nagyon-nagyon jó neki.
Más emberek meg bámulnak, mert a Speedster nem is próbál másnak látszani, mint ami: rongyrázó szörnyeteg sportkocsinak. Pontosan a derekamig ér, pedig nem vagyok magas, a küszöb van kábé fél méternél, az ülés ennél jó 20 centivel lejjebb, vagyis a beszállás egy kisebb eséssel kezdődik, kiszállni csak limbóval lehet, és nincs benne semmi.
De tényleg semmi. A tükröket kívülről kell állítani kézzel, a sofőr ülése előre-hátra állítható, de a támla nem dönthető. Az anyósülés semerre sem állítható, kárpótlásul viszont van 3 darab vas lábtámla egymás mögött, hogy mindenkinek kényelmes legyen. hehe.
a kocsi olyan szűk, hogy két ember csak összebújva ülhet benne, a gyári magnó szar, de minek is, mikor a turbó és a motor olyan szépen szól. Van 3 tekerő: hőmérséklet, ventillátor erő, és a harmadik, hogy hova fújja a levegőt.
A speedstből nézve a város tele van hatalmas autókkal, busznyi skoda fabiák és suzuki swiftek néznek le a magasból, abban pedig egyáltalán nem vagyok biztos, hogy egy RAV4-es tükréből látni lehet olyan alacsonyra...
Milyen kár, hogy 10 millába kerül:( És milyen kár, hogy vissza kellett adni.
