Tegnap színházban jártunk, a kriplit láttuk. Annyira ritkán járunk színházba (bunkók), hogy mindketten teljesen el voltunk bűvölve már a ténytől is, színházba megyünk, színházban vagyunk, színházban voltunk nahát. A darab érdekes volt, nagyon jók a színészek, az első felvonás nekem kicsit lassú volt, az a fájdalmasan szenvedős darab, amin kínodban röhögsz többnyire súlyosan nem pc poénokon, a Pasi viszont imádta. A második felvonás meg jáf, nekem tetszett és neki kevésbé.