Nahát. A kisebbik cicánk hazajött, azóta többször el is ment megint bele a világba, de most ügyel, nehogy kint maradjon.

Hétvégén elmentünk basejump bajnokságot nézni, kretének ugráltak le egy kéményből óbudán ejtőernyővel. Nem halt meg senki, pedig én fel voltam rá készülve. Ahogy láttam, a mentősök se lepődtek volna meg.

Moziban is jártunk. Remélem, a Pasi piros betűvel beírta a naptárba, hogy ilyen is volt.

Csütörtök reggel már meg kell majd szólalnom két heti kibicelés után. Egyelőre rettegek, pedig tudom, hogy szeretni fogom. Egyszer majd.

Távirati stílusban most ennyit.