Már öt nap eltelt a füvesítés óta, és még mindig semmi nyoma a vadiúj pázsitnak. Kicsit kezdek aggódni. Nem tudja véletlenül valaki, mennyi idő alatt kell előbújnia?

Más: ma hajnalban megpróbáltak betörni a Petrához, és csak a szomszéd éberségén múlt, hogy a bejárati ajtó szétzúzásán nem jutottak túl. Mondjuk ez is egy öröm, nyilván. P eközben Koppenhágában volt, ahol nem egészen 3 napot töltött. Ez elég ijesztő.
Néha nekem is eszembe jut, hogy mi lenne, ha erre mennék haza. A leginkább akkor aggódtam emiatt, amikor egyedül éltem. Az járt a fejemben, hogy utána félnék a lakásban egyedül, pedig mindig teljes biztonságban érzem magam otthon, arról nem is beszélve, hogy mennyire rossz érzés lehet az a tudat, hogy rossz-szándékú rossz emberek jártak az én kis birodalmamban, túrták a cuccaimat, nem is szólva a cicákról.
Szerencsére sosem törtek még be hozzám, lekopogom, remélem ezt megúszom.
Persze ennek kis esélye van, szerintem minden szüleimkorú ember túl van már néhány is betöréses tapasztalaton.
Sőt, a Pasi is már kettőn, pedig még csak 35 éves.