időnként olyannak érzem magam, mint egy szörnyeteg, pontosabban, mint akiben lakik egy szörnyeteg, aki általában meghúzza magát, aztán néha kitör, hogy elrontsa a kedvemet. A rém nem racionális dolgokkal bánt, inkább paráztat, és ilyenkor egyik percről a másikra szörnyen el tudok keseredni mindenfélén. A paráim leginkább három dologgal kapcsolatosak. Miszerint: öregszem (novemberben 28, család meg még sehol, se karrier, se gazdagság), miszerint2: picsa lett belőlem, aki gyereket akar a pasijától, és harmadik miszerint: ezt most nem írom le.

És a fű se nő. már hatodik napja.

És a két macskám ennyira megzakkant a pasi házában, hogy a kicsi lány tegnap egész este üldözte a nagy fiút, aki egy mulya, és a kis ribanc annyira féltékeny, hogy egész éjszaka nem engedte fel a nagyot az ágyra, és iszonyú morgás volt, és a naggyal reggel el kellett bújnom, hogy meg tudjam dajkálni rendesen, és ma is baromi későn érünk majd haza, holnap meg végképp, ha én kinn alszom egyáltalán, és annyira sajnálom a két kis mukit, de nem lehet ezt vidékre jobban megoldani egy kocsival, amit ide írtam volna, azt megint nem írom le, és lehet, hogy tényleg faszság ez a publikus naplózás, de legalábbnem szoktam magánéletet élni errefele. ez nem az én napom, asszem.