Tegnap Fonyódon talákoztunk a Nyulival, aki hét-nyolc hónap Kanada után tíz napra jött haza. Könnyű jégesőben lesétáltunk a moló végére esernyővel, mert lefele úton (mikor még sütött a nap) megígértem a Lánygyereknek, hogy megnézzük a Balatont. Aztán ebédeltünk egy nem túl jót Lellén, vettünk Nescafé tejeskávét elvitelre a Mekiben, betértünk egy cukrászdába Zamárdiban, és kávéstul-sütistül leparkoltunk a Balcsi partján, és hol a kocsiban, hol kint bámultuk a vizet (hol esett, hol a nap sütött - az ördög felesége valószínűleg agyonverődött) és közben rengeteget röhögtünk.



Ennyi hónap sok idő, és hiába vagyunk mind a ketten hardcore levelezők, tegnap az új pápától a hogyan-dumálsz-a-magzatoddal-on át a Torontói meleg-negyedig röpködtek a témák.

Végül aztán estefele átpasszoltam a Nyulit J-nek, aki szerzett tegnap estére profi kamerát, amit ma vissza kellett adniuk. Remélem maradtak utat filmezni. Hazafele menet majdnem beszartam, olyan gyönyörűek voltak a fények.

Imádom a Balatont. Már alig várom, hogy menjünk a még biztonságosan (bent) tárolt Lánygyerekkel.