Jelentem, kártyázós társaságunk két új taggal bővült.
Az új tagok darabonként tenyérnyi kiterjedésűek, egyikük színkódja "vörös cirmos", a másik "metálfekete". Egyébként testvérek, és két Csajok fogadta be őket.
Az új tagok már meg is jelentek a tegnapi kártyapartin, ami jót tett a hangulatnak, de nagyon rosszat a kártyázásnak.
Misi, a Vörös Házigazda miheztartás végett a sarokba pisilt. Pepi, a Fekete Vendég válaszképpen viszont a szoba kellős közepére. Ráadásul időről időre harciasan felfújták magukat, a három szál babaszőr olyan komikusan meredezett a hátukon meg a kis vézna farkukon, hogy a könnyünk potyogott a röhögéstől. A meccs egyébként döntetlen lett, komoly bunyó nélkül.
Annyira jó dolog a kölyökmacska!!! Szinte hihetetlen, hogy belőlük is olyan mázsás, óriási párduc lesz, mint az enyémekből.
Egyszer Mmel kidolgoztuk egy kölyökmacska lízingszisztem elméleti alapjait, aminek az volt a lényege, hogy mindig apró macskát lehet tartani, és kamaszkorban visszaváltani. A rendszer nem volt valami humánus, mert a felnőtt cicákat eladtuk Thaiföldre, azzal az álságos indoklással, hogy így csökken az éhezés. Persze vicc volt.