A millió dolláros kérdés: Hogy mondják angolul a számítógépes egér többesszámát? Na? Jókérdés mi? Ugye.

És azt is jelentem: iPod ügyben áttörés történt. Szállítottak!
Leszállították a töltőt. Ugyan az iPod és az fm transmitter még mindig Vecsésen van a vámáruraktárban (igen, az áru rövid u), de a szivargyújtóba dugható töltője már megérkezett. Hát nem szuper?

Jelentem, első blikkre úgy tűnik, hogy rózsaszín kollekcióban kell gondolkodnunk. (juhéééééjjjjjjj!!!! mindig is lányos anya akartam lenni!!!!) Viszont még nem tuti, úgyhogy két hét múlva ránéz majd az orvosdoktor még egyszer.

megyünk ultrahangra. ha a gyerek is úgy akarja, megtudhatjuk, hogy a kék vagy a rózsaszín árnyalatait részesítsük előnyben. egész hétvégén könyörögtem neki, hogy mutassa meg. kiderül, volt-e foganatja:)

Bizonyára én vagyok túl konzervatív, de szerintem ez beteg dolog. Az Intercontinental szállodát nyitott a Sasfészekben. Te mennél oda lakni?

A szolgáltató állam bazeg.
Tessék figyelni: az iPodot feladták hétfőn este New Yorkban. Kedd estére Kölnben volt, szerda hajnalban Vecsésen. Most azt gondolnánk, hogy akkor szerda délre meg nálunk. Ehelyett persze nagy büdös lófaszt kaptunk a vámraktárból, iPodot meg egyet sem. Nem, hogy ma nem jön velünk Bécsbe, de kis szerencsével azt is megvárja a vámraktárban, hogy lejárjon rá a garancia. Nem hiszem, hogy ez normális ügyintézés lenne.

Alapvetően egyetértek.

Meló után húzunk Bécsbe, rokonoknál kérózunk majd, jó lesz. Ma este csendes, aztán holnap irány a terhesbolt (szegény Pasi, már túl van egy komoly sokkon, mikor ez számára is kiderült), aztán holnap este hangverseny, vasárnap meg talán egy jó kiállítás. Vásárlás+kultúrprogtam. szeretem az ilyet.

A legszívesebben most felállnék, elmennék a Lukácsba, leúsznám a penzumot (legalább egyszer nem kéne rohanni, hogy még legyen időm megmelegedni a termálban zárás előtt), aztán hazamennék és hagynám, hogy bujcizzanak a macskák.
Felesleges irigykedni, nem megyek sehova, dolgozom. A terhesség nem mentesít a robotságtól.

Nem akarok dicsekedni (de), csak megmutatom, hogy már ekkora hasam van. Benne fejtől seggig 12-13 centi és 10 deka a gyerek:)
Ez pedig a terhesfarmerem. Amúgy.

Régóta érdekel, hogy amikor "A kormányfő munkalátogatást tesz a PM-ben/IHM-ben/GKM-ben" közleményeket kapunk, akkor valójában mi történik. Elmegy a Feri a Draskovicshoz/Kovácshoz/Kókához, és elkéri a leckekönyvét, hogy lássuk Tibi/Kálmi/Jancsi, mit dolgoztatok ti? Vagy mi?
Azt tudom, hogy utána mi van: kiállnak az adott minisztérium legszebb szobra elé (PM: Kossuth), és kart karba öltve elmondják, hogy a magyargazdaságerősésfejlődőképes. boaaa.

Alapvetően öten dolgozunk, plusz a láthatatlan segítők. Most viszont egy elutazott, egy szabin van, egy pedig beteg. Ketten maradtunk, és nekem ez már így egy picit sok. Vagy kevés.
Mint az Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte és az az icipici...
Hát mire mennének, ha csak ketten lennének???

Vámot és áfát kell fizetni. Ez a rossz hír.
A jó, hogy a ups elintézi a hivatalos részét, nekünk csak perkálni kell.

A tanulság meg az, hogy mégiscsak csempésztetni kell, az a legtisztább. Így szállítással mindennel együtt 2-300 dollárral lesz drágább az iPod, mintha egyszerűen behozza nekünk valaki, vagyis akár a duplájára emelkedhet az ára:( Ennyit az egyenes útról.

Hah. Azt írja a UPS tracking, hogy már a tranzitban van az iPod. Megrendeltük a New Yorki zsidó fotós-elektronikus boltból, ugyanis unlike compusa, ők hajlandóak külföldre is szállítani. Nem is sokat tököltek, vasárnap késő este rendeltük, tegnap elindították NY-ból, most éppen a philadelphiai tranzitban ücsörög, és már nemsokára jön is.

Gyorspostás szállítást kértünk (92 dollár baszki!!!), viszont így - remélhetőleg - nem bontják ki a dobozt és lopják ki a tartalmát, mint a rendes postai csomagnál, valamint nem kell vámot, áfát és egyéb balfaszságokat fizetni, bár azt úgyse kéne szerintem, mert nem olyan nagy az érték.

Szóval, sallala, jön az iPod, az FM transmitter és a car charger, és soha_többé nem kell balfasz kereskedelmi rádiókat hallgatni a bálnában, ha nem akarunk. SOHA.

(Már csak arra kell figyelni, hogy az én következő autómban legyen cd, mert különben rendelhetünk mégegy iPodot. Nem ronthatom el a gyerek ízlését danubius rádióval, mikor már remekül hall, ez világos.)

Nem akarok panaszkodni, de ez a hülye munka teljesen lehetetlenné teszi az ember életét. Megbeszéltük Ssel, hogy szerdán megnézzük a Sorstalanságot, ami rendben is van. Viszont így nem tudunk mikor kártyázni, mert ma este megint megpróbáljuk megnézni a francia festészetes kiállítást a Pasival (a hétvégén megfutamodtunk), kedd-csütörtök úszás, pénteken melóból húzunk Bécsbe.
Elvileg nem lenne teljesen lehetetlen, hogy ellógjak egy matinéelőadásra, de most csak szerdán lehetne, amikor viszont vérvételre fogok ellógni.
És akkor arról még nem is szóltam, hogy kozmetikushoz is kéne mennem, de teljesen esélytelen, pedig a helyzet lassan drámaivá lesz.

Mióta elkezdtem írni ezt a postot (mert persze melóból is baszom sok van most) S megkönyörült rajtam, a Pasin és a kártyán. Ezt most csak a történelmi hűség kedvéért.
***
Nem könnyű ez a nyaralás. Már találtam egész jó apartmant egy hétre félpanzióval a keret 41 százalékáért. Most a másik csücsökben keresek valami hotelt még pár napra, de úgy, hogy a komp (legalább 120-140 euró) is beleférjen a megadott összegbe. Nem könnyű, de kitúrok valamit, addig nem tágítok.

Ebédeltünk a Pasival a Kádárban, aki nem tudja, menjen, és nézze meg, Klauzál tér, csak ebédidőben nyitva kivéve vasárnap-hétfő, igazi régivágású étterem vagy inkább étkezde (de nem azért Kádár), ahol a szombat az igazi nagy fless, amikor mindig van maceszgombócleves és sólet. Azért a mai húslevel és rántott csirkemáj sem volt rossz.
A Kádárban málnaszörpör kell inni, és a fogyasztást távozáskor az ajtóban álló kasszás bácsinál kell rendezni, borravaló meg külön a néniknek.

És el fogunk menni tavasszal (májusban, miután kihisztiztem) Korzikára vagy Szardíniára. Van egy közepes keretünk, amit leutazhatunk, Pasi kapta, fizetésemelés helyett. Ha jól néztem, mindkét szigeten kb kijön belőle egy hét jó szálloda vagy két hét jó apartman mindkettő félpanzióval. Esetleg egy-egy hét apartman itt is meg ott is?
Korzika állítólag szebb, Szardínia viszont májusban melegebb, márpedig én még tengerpartoznék/fürödnék egyet amíg tudok a szülés előtt. Mert nyáron már nem utazhatunk majd sehova messzire.

Korzika. Ronda mi?

és akkor egy kép szardíniáról is az igazság kedvéért. nesztek.

Bocs. néha csak én viselem el a saját vicceimet. nohát itt van tényleg. a másik ronda.

Itt az ideje, hogy megtanuljon az oldalán aludni - közlik derűsen az egykaptafára készülő angolnyelvű terheses oldalak az eheti penzumot, ám egyik sem segít abban, hogy mégis ezt hogy a rákba képzelik. Csak 28 éve alszom el hason és fordulok aztán hátra, két pozíció, ami tilos a következő hónapokra.

Hason nem fogok tudni aludni, hanyatt meg nem szabad, mert a gyerek nyomja lepény nyomja fontos ereket. Én meg nem tudom eldönteni, mennyire kell ezt komolyan venni, de már azzal is elégedett lennék, ha bárhogy máshogy megtanulnék elaludni, mint hason.

És akkor még nem is mondtam, hogy a fogyasztói társadalom olyan csecsebecsékkel kedveskedik a fejlettebb országok lakóinak, mint a terhespárna 40-50 dollárért, ami ugyan nem segít a főproblémán, de legalább megakadályozza más testhelyzetek felvételét. Tiszta inkvizíció.

Ebben a műfajban egyébként az első kettő a kedvencem, épp csak a hasat nem támasztja meg, vagyis nem csak drága, de teljességgel használhatatlan is.

Én ilyet szeretnék:

Ilyenkor.


Utolsó előtti reggel volt a rádióban, mentem lefelé a lépcsőházban (mertugye bentalszom), ilyenkor a legtöbb ablak sötét még, de már kávéillat lebeg, sőt valahonnan hallottam is, ahogy a kotyogós éppen elkészül a feketével. Bár nem bánom, hogy nem lesz már sok bazikoránkelés, azért szerettem ezeket a reggeleket. hüpp. rosszul esik, hogy kirúgtak. bántja a hiúságomat.

Elmentünk a pálcikakutyával sétálni, találkoztunk a postásnénivel, ami fontos volt, mert retteg a kutyától amúgy, de most összebarátkoztak, és ezután talán majd be meri dobni rendesen a leveleket, nem csak úgy éppenhogy, amihez aztán a kutya hozzáfér, és néha meg is eszik egy-egy levelet. Jó izléssel általában a Pasi előző feleségének a leveleit egyébként:)
Jó, jó, nem kell köpködni, dolgoztam/dolgozom is, csak itthonról.

Ja, és azt sem mondtam még, hogy úgy néz ki, az orchidea meghálálja az álhatatosságomat, és egyszerre három olyan hajtást kezdett növeszteni, amiből majd virág lesz. Vagy lehet. Mindenesetre egyelőre lekopogom, és majd szólok, ha tényleg kinyílt.

Csak összejön, és tényleg fogok havazásban úszni.

Gyömbér, fokhagyma, paradicsom, csirke..., sorolta tegnap a pincér fiú, miután elment megkérdezni, hogy miből is áll az az "ínyencség vegetáriánusoknak juhtúróval" fogás, amit kinéztem. Miután tisztáztuk, hogy ez valami más lehet, ment még egy kört, mert ő még csak egy hete dolgozik ott, a fogás viszont csak aznap került a séf ajánlatai közé, de közben olyan aranyosan volt balek, hogy alig lehetett rá neheztelni. Amúgy minden oké volt, indiai étteremben jártunk, csak nem abban, ahol szoktunk, hanem egy másikban, de ez is finom volt, a Pasi mérgezően csipőset evett, én picit pikánsat, ő sima lassit ivott, én mangósat, minden a megszokott kerékvágásban. Tessék enni indiait, mert az jó.

Indiai elefánt. Nem azért, hogy azt tessék enni, hanem csak úgy.



És egy másik is:



Najó, még egy. Aztán befejezem.



***
Utólagos kiegészítés:
Az indiai elefánt (elephas maximus) nőstény átlagos testtömege 2720 kiló, a hímek viszont akár 6700 kilót is nyomhatnak (majdnem 4.5 Ford Mondeo Kombi).

Az indiai elefánt vállmagassága maximum három méter, súlya öt tonna körüli. Az afrikai elefánttól kisebb füle és egyujjú ormánya is megkülönbözteti. A bika agyara - mely voltaképpen módosult metszõfog - hosszú, a tehénnél hiányzik, vagy rövid.

A dzsungelekben és füves területeken egyaránt megtalálható. Kisebb, főleg tehenekből álló csoportokban jár tápláléka után, rendszerint a legidősebb nőstény vezetése alatt. Leginkább leveleket, hajtásokat, gyümölcsöket eszik. Iváskor a vizet ormányába szívja fel, s onnan fecskendezi a szájába.

A tehén húsz hónapig (668 napig) tartó vemhesség után általábban egy, mintegy 150 kilogrammos borjút ellik (ehhez képest én 266 nap után szülni fogok egy 3 kilós gyereket).

A borjú nem az ormányával, hanem a szájával szopik anyja emlõibõl. Ivarérettségét 9-12 éves korában éri el. Fogságban a legidősebb indiai elefánt 69 esztendőt ért meg.

Szeretném megköszönni ennek a társulatnak, hogy visszaadta a táncszínházba vetett hitemet, ugyanis hihetelen jó előadást láttunk, és nem csak az elbaszott múlt hetihez képest, hanem abszolútértékben is.

És tegnap tökéletes spenótos lasagna-t csináltam és mellé csúnya-de-finom tiramisut (ha babapiskótából van az alja, akkor nem lehet szeletelni, mert szétesik. Egyszer majd kitalálom, miből kéne bele a tésztát, hogy egyben maradjon). A tiramisuval szemben egyébként a Pasinak mindenféle averziói vannak, mert egyszer valaki elárulta neki, hogy a mascarpone egy krémsajt, pedig mikor megkóstolja, általában szereti, és ráadásul a kolbászt is megette juharsziruppal és palancsintával NYban.

És most megyek vissza OTP gyorsjelentést írni, mert ma van az utolsó előtti gyorsjelentési szezon utolsó napja, már ami engem illet a szülés előtt.

Azért van remény egy nem csak katasztrófákból álló évre.
1. Beindult a kocsi reggel. (a Pasi vett nekünk új akkut és installálta is távollétemben. Ilyen egy igazi lovag. Vagy Férj.)
2. És nem is törtem össze a nagy csúszósságban.
3. Nem volt romlott a joghurt, amit reggelire vettem a közértben. A csokisfánk se.

Ja, és a nagyobbik kövér macskánk is túlélte a tegnap estét, pedig a Pasi szeme láttára akkurátusan megjelölte a konyhaszekrény sarkát. Egy rövid ideig tényleg nem voltam benne biztos, hogy életben marad. Aztán a dög bemenekült a függöny mögé, ahol a másik macska is volt, így a Pasi egy átmeneti ideig nem a jó macskát próbálta agyonverni, de én (vö. gondos anya) észrevettem, végül aztán arról is lebeszéltem, hogy még sokáig verje a nagyobbat. Azért remélem a gyerekeink kevésbé hasonlítanak majd, mint a macskáink.

Na. Hát úgy néz ki, nem fogok márciustól rádiózni, azt írta a szerkesztő csaj. Az indoklás annyira csúnya volt, hogy még komolyan venni sem tudom. A srácok szerint arról van szó, hogy az egyik szponzor dugja a nőt, és annak nem jövök be (mármint a szponzornak), a csaj pedig a friss kapcsolat érdekében mindent megtesz, például a srácokat is majdnem kirúgta múltkor egy semmiségért. Persze valójában fogalmam sincs, de ez legalább egy hízelgő megoldás, mert így mégse én vagyok tök kretén.

Őszintén remélem, hogy nem olyan lesz az egész Kakas éve (tegnap kezdődött), mint az első két napja, mert akkor a metróban fogok koldulni bomlott elmével, nyomorékon és gyerekkel a karomon (már ha még lesz karom) mire eljön a kutya éve jövő februárban. Ugye nem?

Két dolog:
1. Igenis nekem is van szellemmacskám, tényleg, nem S őrült meg a láztól, sőt, az enyém sokkal régebbi. Utoljára tegnap éjjel találkoztam vele, és tisztán láttam, márpedig az én (benti) lakásomban hónapok óta nincs macska, mert ők is kiköltöztek falura.
Az én szellemmacskám nagytestű és fekete, olyan mint a két igazim, és amióta ilyen keveset vagyok bent, nem szeret velem aludni, de ha éjszaka pisilek, akkor azért kijön velem.

2. Nem néztük meg tegnap a Sorstalanságot repiben, mert bepánikoltam, hogy ne rontsuk el a filmet egy ilyen szar nappal. Úgyhogy majd Ssel. Mégiscsak.

További adalék a mai naphoz, hogy elmentem kormányszóvivőire, ahol a meghirdetett program szerint először a szóvivők, aztán a melóügyi miniszter a 2007-2013 közti tervekkel, de persze megfordították, és kénytelen voltam végighallgatni a blabla bullshitet azért a két mondatért, amit utána elhadartak.

És ebédre pestot kértem egy állítólag jó pizzériában, de megint melléfogás volt, kevéske olivaolajban úszó néhány morzsolt bazsalikomszemcse. Ez utóbbi az én hibám, valamiért ebben a városban 100 helyből 98ban nem képesek ehető pestót csinálni, de én annyira szeretem, hogy újra és újra megkísérlem, hátha. Pedig nem.

Azt hiszem, ma nem kellett volna erőltetni a felkelést.

Közvetlen ébredés után lecseszett a Pasi, hogy miért akarok L-es fürdőköpenyt, mikor az túllóg a karomon, ami annál is inkább figyelmeztető jel kellett volna legyen, hogy én szoktam ébredésből mindenféle faszságokba belekötni, nem ő.

Aztán szépen és viszonylag lengén felöltöztem annak biztos tudatában, hogy két napig autóval furikázom majd, ám a kocsi (egy hete örököltem) nem indult el. Pasi megpróbálta bebikázni (ekkorra már három ember napi programja borult a munkahelyemen a késés miatt), de nem sikerült, mert a bika sem jó.

Ezután Pasi behozott, és amikor megpendítettem, hogy akkor én beugranék a lakásomba (2 utcányira megyünk el tőle) néhány iratért, amiket kocsi nélkül később nem lesz időm begyűjteni, megkérdezte, jó-e ha kitesz a shell kútnál, és persze nem értette, mi bajom van. Pedig azt hittem, már elég sokszor lejátszottuk, hogy ugyan képes is vagyok gyalogolni 800 métert, időm is van rá, mégis kurva jól esne, ha a mínusz tíz fokban nyomná még egy percig a gázpedált a kedvemért, és nem tenne ki a céltól két saroknyira, amit minden olyan alkalommal nem bánok egyébként, amikor nem fagyok meg.

Ezután még smsben is lecseszett, amit szerencsére már csak azután vettem észre, hogy hazagyalogoltam és felvettem még néhány réteg ruhát, mert ha rögtön észreveszem, kapásból el is küldöm a fenébe, üvöltve és bőgve.

Otthon persze csak részben találtam meg a keresett papírokat, majd átsétáltam egy sajtótájékoztatóra, ahová a helyettesítő főnök küldött. Mikor a portán tartózkodó három ember másodszor kérdezte meg, hogy "de kihez jött sajtótájékoztatóra" már sejtettem, hogy ez igen el van cseszve, és persze tényleg, rosszul adta ki az MTI, és nem a székházban volt, hanem a Novotelben. Oda már fuckthesystem alapon meg sem kíséreltem elmenni.

Aztán láttam a metróban egy magas, csinos arcú, de szörnyen sánta fiút, és elszégyelltem magam, neki biztos a jó napjai is nehezebbek, mint nekem az elbaszott. De persze ettől nekem csak relatíve lett jobb. Mondjuk a nap további részében már mindenre fel vagyok készülve, azt hiszem.

Például kormányszóvivőire is megyek ma, ott nem tudom milyen katasztrófa üthet be, de ami lehet, az nyilván meg is történik majd.

Délután még vár rám egy kis ügyintézés a Papámmal, ahol majd bizonyára pont azok az iratok kellenek, amiket nem találtam meg, így gondolom apám is jól le fog cseszni, mert ahhoz nagyon ért.

És persze, mivel kénytelen voltam aláöltözni a szerkómnak, a terhesnadrágom alatt a nemterhes harisnya kibaszottul szorítja a hasamat, hiába vágtam be kisollóval a derekát. Mármint a harisnyáét.

Na most tessék engem sajnálni.

Nem is mondtam, hogy így a tavasz közeledtével érdekes biológiai kísérletbe kezdtem. Volt 10 darab jácint hagymám, amiket teljesen szakszerűtlenül a spájzban tároltam egész télen. (szakszerűen valami hűvös és setét helyen kellett volna, asszem)

Fogtam ötöt, és elültettem őket egy nagy agyagtálba (bő egy hete), és azóta párszor kaptak vizet. Fogtam a másik ötöt, és egyesével pici poharakba raktam őket kevéske vízbe.

Sokáig úgy tűnt, hogy a poharas módszer a gyorsabb, mert egy ugyan valószínűleg teljesen el fog rohadni, de a másik négy csúcsán kis zöld hajtásfélék jelentek meg, igaz, nagyon-nagyon aprók. Ma reggel viszont a földben is felfedeztem az első kis zöld hajtást, az a hagyma tehát simán legyorsulta a poharasokat, mert a felszínig volt pár centije amin át kellett jutnia, és lám.

Ha minden jól megy, pár hét, és virágzó jácintok lesznek a szobában.
Férfiak és biológiailag kevésbé bútorozottak számára pedig íme, ez a jácint:

Fanfárok, trombiták. Jelentem, két (kettő) terhesnadrág boldog tulajdonosa vagyok, és így ma már nem nyitott sliccel és hosszú pulcsiban jöttem dolgozni, hanem trendi és csinos terhesfarmerben. Ez nem volt könnyű.

Ma magyarországon az uralkodó felfogás továbbra is az, hogy aki terhes, az fedje be magát formátlan leplekkel, amiket undorító színű és mintájú anyagokból férceltek össze, mert ha már úgyis egy nagy púpot növeszt előre, akkor egyben ássa is el magát a következő néhány évre.

Van ugyan néhány bolt, ahol ezen már egy picit túlhaladtak, és normális ember (vö: nő) számára tartanak terhesruhát, de ezek egyike pl szigorúan csak milliomosokra számít, mi másért árulnának 30-40 rugóért egyetlen gatyát.

Aztán ott a bolt, ahol végül vásároltam, ahol elég tűrhető cuccok vannak elég tűrhető áron, de az eladó kisasszony így is meg volt lepve, mikor rájött, hogy számomra szempont az, hogy a leendő nadrágomban legalább közelítőleg normális seggem legyen, és ne lógjon formátlanul/feszüljön komikusan.

S kedves asszisztenciájával végül találtam 2 gatyát (egy farmer és egy elegáns darab puccosabb melóhelyzetekre), amiket persze nem lehetett kártyával kifizetni, mert miért is lehetne, úgyhogy mehettünk el pénzt fölvenni, majd vissza.
S-nek kétségkívül szörnyen idegesítő lehetett a négy négyzetméteren összezsúfolódott 8 kismama, akiknek állandóan pisilni kellett, nyomta/húzta/vágta a hasát a cucc, kicsi volt, nagy volt, satöbbi, de kitartott, méghozzá tömegmészárlás nélkül. Szegény, és még a méretünk sem egyezik, úgyhogy meg sem örökölheti majd.

Most jut eszembe, lehet, hogy egy életre megutált, és ezért nem jön ma velem úszni? Emilben azt hazudta: beteg, de átlátok a szitán. Egy barátot áldoztam a kismamabolt oltárán.

Hétvégén láttuk a trafóban a tüzes angyal c Bozsik Yvette/Vati Tamás izét, ide tessék lőni, szerintem jó szar volt, én nem értem a modern táncot, és ez nem is felelt meg annak az elvárásomnak, hogy a táncosnő legyen hajlékonyabb mint én (pedig kábé mindenki az) és emelje magasra a lábát kecsesen. Pedig aki ezt teljesíti, az már nagyjából jó is.

Kecsesség nem volt, viszont BI négykézláb ingatta a haját jobbra-balra a darab elején 5 percig, és nekem ez már akkor el volt baszva, meztelenül kezdték, és a darab csúcsa a táncos pasi segge volt, mert az tényleg nagyon jó volt, viszont hamar nadrágot húzott rá.

Néha megmagyarázhatatlan módon előkerült egy pár korcsolya, amit végképp nem tudtunk mire vélni a Pasival, aki sokkal rosszabbra számított mint én, és nem is csalódott, mert aszongya ezt várta.

Belinkelném a trafo oldalát meg a darabot, de nem működik.
Most szombatra is vettem jegyet valami táncos izére, de már előre félek, mi lesz belőle megint.

A pálcikakutya neve Kiméra. A kiméra szó jelentése: több állat testrészeiből összegyúrt képzeletbeli lény, általában szörny. Az ókori egyiptomiak, más keleti népekhez hasonlóan, szívesen ábrázolták ilyen fantázia alkotta lényekként az isteneket, démonokat, vagy akár a mesealakokat is. Jellemző példák: Toérisz istennő, Ammit a Lélekfaló, a szfinx, és egyesek szerint Széth is.

Munka nincs, úgyhogy ahelyett terhesruhákat nézek az interneten. Mi az oka annak, hogy a H&Mnek nincs egy rendes katalógusoldala? Vagy ha van, miért olyan bénák, hogy én nem találom? Pedig jók ám a kismamacuccaik, tudom. Persze mindegy, jól kimegyünk Bécsbe jövő hétvégén, és veszünk henis kismamaszerkót óccsón.

Még nem is mondtam, hogy a részvétlen Pasim (aki szóvátette, hogy ő már nem is a Pasim, hanem a férjem), szóval sunyiban gyorsan megivott egy sört, és nekem kellett vezetni a bálnát.
Nem voltam túl lelkes, sose hoztak különösebben lázba a traktorok, de nem volt rossz. Tulképp addig jó nekem, míg a garázsba/ból nem nekem kell vele manőverezni.

Apropó. Érdekes, hogy a pálcikakutyánk, aki már egész jól megszokta a Pasi régi (enyém új) autót, és egész szívesen pattant ki-be, mennyire parázik most a bálnában. Egyfelől nagyjából lehetetlen bekönyörögni leghátra, mindenképpen a hátsó ülésre szeretne beülni, dehát ott nemsoká gyerekülés lesz, tehát nem lehet, leghátra viszont még fincsi csonttal sem lehet beimádkozni, és mikor a Pasi berakta, szépen előremászott egy sort, hogy márpedig neki ott a helye. Mindeközben azzal a kivertkutya-tekintettel néz, amitől megszakad a szív, és amit minden bizonnyal valami távoli vizslaőstől örökölt, és minden ízében remeg. Pedig kocsival mindig kirándulni visszük. Asszem már mondtam, nem nagyon okos jószág.
(Időről időre megpróbálom lefényképezni, hogy megmutassam milyen nyakigláb nagy majom, de minden jólsikerült fotó gusztustalanul giccses lesz. De egyszer sikerülni fog. tudom.)

S. kedvéért, az "állunkmintafaszok" munkacímű kép. S a rózsaszín, hogy menjen a szerkójához.

Hehe. ez egy esküvői fotó. Akinek nem világos, a jobb oldali vagyok én, fehér ruhában:)

fotó

Érdekesen összefüggéstelen dolgokat álmodtam. Egyfelől álmomban különös hegeket vettem észre a puncim környékén, amikor odanyúltam, lepotyogott róla az egyik var, és egészen apró fekete kis élőlényeket fedeztem fel benne (mármint a varban). Nem érhettem el orvosi segítséget, ezért mosakodással próbáltam megszabadulni a lényektől, akiket szintén álmomban lapostetűként azonosítottam. Ugyanebben az álmomban nem túl koherens módon a Pasival autóztunk befelé a városba, és rádiózni kellett mennem, de tudtam, hogy nagyon el fogok késni, mert (már nem emlékszem mivel) elhúzta az időt, aztán csodával határos módon mégis beértünk, ami nem volt semmi, mert csaknem 35 kilométert tettünk meg nem egészen 4 perc alatt, szóval egy perccel hamarabb beértünk, de aztán szerelmeskedni kezdtünk a stúdióban, és így mégis lekéstem az adás kezdetét.

Gondoltam, ennek most utánanézek az álmoskönyvben.

A tetű: nagy szerencse, míg tetvekkel küzdeni: mutat egy komisz asszonyt, aki becsületedben gázol.
(Biztos ami tuti, megnéztem a bolhát is, az rengeteg mindent jelenthet, csak a releváns dolgokat hagytam meg. sok bolha: sok bánat jegye. Vagy bolhát fogni: szerelmeskedést jelent egy hősbe, ez utóbbi tetszik, és szerelmeskedés is volt)

Aztán. az elkésés haragot jelent, további magyarázat nélkül,

Mosakodást csak kútból találtam, csapból folyóvízzel nem, mindenesetre kútból mosdani: megszabadulás.

Az ágyék maga: sok mindent jelent, de nem másolom ide, mert egyik sem tűnik érdekesnek, bár bizonyos dátumok környékén gyerekáldás, de nem február elején, míg seb az ágyékon: rossz asszony szerelme.

Mindebből egy árva szót sem értek, miközben heget, vart nem találtam az álmoskönyvben, sem rádiót, stúdiót, munkát vagy szerelmeskedést. Persze, ha egy picit nekiduráljuk magunkat Ssel, bizonyára találunk egy koherens megoldást, de lehet ez egy konteszt is, ha valakinek van kedve.

És akkor azt még nem is meséltem, hogy legutóbb álmomban a barátaink egy mentőautóval jöttek az esküvőnkre Balatonról, amit belül kiürítettek, keleti szőnyegekkel borítottak, és útközben szusitálakat fogyasztottak benne heverészve, miközben mi Apukámmal és a Pasival vodkát ittunk a napon, én spec menyasszonyi ruhában.

Vajon miért gondolja azt a nemtudom melyik irodaszer áruház, hogy bárkit motivál a "ha 50 ezer forint értékben vásárol (szigorúan csak február végéig!!!), akkor kap ajándékba egy irodai faliórát". Irodai falióra ránézésre 200 forint, papírmasé kerettel, világoskék vagy barackszínű. Esetleg tényleg van, akit ez bármennyire is motivál? Nem akarok rasszista lenni, de ez olyan ember szaporodását erőszakos eszközökkel gátolnám. Az ilyen géneket márpedig ne lehessen továbbadni!!
És. Vajon hogy nem szakad le szitakarcsi pofájáról a bőr? Idevágó publicisztika.

Viszont. Jelen állás szerint ma havazásban fogunk úszni este, érdeklődve várom, ettől még misztikusabb lesz-e a szín, vagy csak jobban fogok fázni. Vagy az sem. Egyszer viszek gépet, és fényképezek gomolygó párát, megigérem. Bár múltkor Telki és Budakeszi között próbáltam már, ragyogott a nap, de még nem szállt fel a köd/pára a völgyből, látványnak százas volt, de a képek max erős közepesek lettek.

Tulajdonképpen le vagyok nyűgözve, hogy van a hasamban egy tíz centi körüli kis emberke, aki mostanra szinte teljesen kész van, nem csak keze és lába van, de ujjacskái és körmöcskéi is, a szemgolyóján írisz, a csontváza egyelőre porcból van, de lassan keményedik, már tanulja szopni az ujját, issza a magzatvizet és ki is pisili, és az valahogy teljesen kicserélődik három óránként. Döbbenetes, hogy a fejlődése nem lineáris, hanem az első pár hónapban minden egyszerre történik, és ha elkészült, akkor szinte már csak nőnie kell.

Tegnap úszni is voltunk, mert úszni szeret a baba, csak a szanunáért nem lelkesedik, meg a túl meleg vízért. A Lukácsba mentünk Ssel, és isteni volt, sokkal jobb, mint a Városmajor, bár szabadtéren kell úszni, ami első hallásra egy picit azért húzós. Nem volt nagyon meleg, úgyhogy a szokásosnál feszesebb tempóban nyomtam le a kilométert, de misztikus volt, ahogy a sötétben gomolygott a gőz a víz felszínéről, szeretem a Lukácsot amúgy is, az épületet magát, de így téli este a vízből különösen szép volt. És a végén a jutalom: a kilométer után a benti két termálmedence.

Persze nem bírta ki, és elhozza ma. Megértem, én se bírnám:) Ma este, mikor kijövünk Ssel az uszodából, már a bálnaautóval fog összeszedni. Izgi.

Kap a Pasi (a férjem. gyerekem apja.) kocsit a munkahelyétől, és vicces módon most hirtelen hozzávágnak egy pontosan olyat, amilyet venni akartunk. Nagy (Mondeo), kombi (külön sor a kutyának és a gyereknek), dízel (keveset fogyaszt és olcsó). Ma elmentünk megnézni, sőt, már el is lehetett volna hozni, de majd holnap. Igazi nagy és biztonságos (5 csillag vagyis nem, 4 csillag a törésteszten) családi autó, sötétkékben. Hehe. Én meg átmenetileg megöröklöm az övét, amíg veszünk nekem sajátot. Autóburzsujok leszünk.